Scroll Top

Csiszár Árpád (1912–1989)

Református lelkész, múzeumalapító. 1912. március 8.-án született Fülesden (Szatmár megye). Ifjúkorát Szamostatárfalván töltötte. Teológiát tanult Debrecenben, de közben a filozófiai, történelmi és földrajzi szemináriumokat is látogatta és így hallgatta dr. Roska Mihály régészprofesszor előadásait is.

1938-ban Kölcsey Ferenc halálának 100 éves évfordulóján az országos megemlékezés sorozat megkoronázása volt a költő újratemetése. Az Országos Kölcsey Egyesület az akkor 26 éves Csiszár Árpádot kérte fel, hogy archeológusként közreműködjön a Kölcsey Ferenc és rokonai sírjának exhumálására szervezett bizottság munkájában.

Lelkészként több településen hirdette az igét: Bátyún, Nádudvaron, Halmiban, Kisbábonyban, Somkeréken, Magyarköblösön, Mérken és Tákoson. 1954-től a gergelyiugornyai gyülekezet lelkésze, ahol a község két templomában huszonöt éven át szolgált. A teljes elhívatottsággal végzett lelkészség mellett a teológiai, hitbeli kérdésekkel párhuzamosan, vagy még inkább azzal együtt egy életen át kutatta múltunkat. Ahol hosszabb – rövidebb ideig élt, vagy csak megfordult, a hely múltját, a természeti adottságait, a helyi családi, társadalmi kapcsolatokat és a tárgyi kultúrát mind törekedett megismerni, feltérképezni. Elmélyülten tanulmányozta a népélet tárgyi és szellemi emlékeit, a falusi életmód alakulását. Figyelemmel kísérte környezetének régészeti és műemlékvédelmi eseményeit is. Ennek tanúsága többek között a szamostatárfalvai református templommal kapcsolatban, 1964-ben írott templomtörténeti adalékokkal szolgáló forrásértékű levele.

1963-ban kapott megbízást a vásárosnaményi Beregi Múzeum megszervezésére, melynek vezetője is lett. Fáradhatatlanul gyűjtötte a régi idők tárgyait és gyarapította az általa irányított múzeum régészeti és népművészeti gyűjteményét. 1965-től kezdődően kitartó munkája eredményeként alakult ki a Beregben készült háztartási öntvényekből, öntöttvas tárgyakból és kályhákból álló egyedülálló gyűjtemény. Érdeme volt, hogy sikerült felhívni a közvélemény figyelmét a hazai ipar történeti jelentőségére. Munkáját, megfigyeléseit folyamatosan publikálta. Írásai többségében a Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyvében és az Etnográfiában jelentek meg. Tanulmányozta a „Szatmár-beregi kismesterségek”-et, többek között a vályogvetők, téglavetők, nádkötők és mészkészítők munkáját is, de a néprajz más jelentős területeivel is foglalkozott, neki köszönhetjük a Beregi népi textíliák lexikonját.

1989-ben bekövetkezett halálával rendkívüli lelkészi, régészi, etnográfusi és műemlékvédő életút ért véget. Sokoldalú kutató ember volt, aki bárhol is szolgált, egész életét a gyűjtésnek, a megfigyelésnek, a tudományos feldolgozásnak szentelte, ami a beregi tájegység népi világának országos megismeréséhez és megbecsüléséhez vezetett.

Műemlékvédelmi Pantheon, 2019

Kapcsolódó bejegyzések
Clear Filters

Az ICOMOS MNBE 2024-ben június 30-a és július 4-e között, a tolna megyei Murgán rendezi meg az 54. Román András Műemlékvédelmi Nyári Egyetemet….

XXXIV. Közgyűlés

MEGHÍVÓ Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság XXXIV. Közgyűlését 2024. május 17-én 10:00 órára összehívom, Helyszín: ICOMOS Titkárság 1113 Budapest, Daróczi…

A színvonalas építészet a jövő műemlékeinek forrása. A szakszerű műemlékvédelemben, a felügyeletben – helyreállításban – gondozásban az építőművészek meghatározó szerepet vállalnak.