Skip to main content Scroll Top

Benczédi Sándor

Benczédi Sándor (1952-2024)

A Kovásznán született Benczédi Sándor a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban végezte a középiskolát. Csíkszeredán az Építészeti és Városrendészeti Technikumban folytatta tanulmányait, ahol építész szakképesítést szerzett. A Kovászna Megyei Tervezőintézetben működő fiatal építész csoport tagjaként az 1980-as években a falusi épített örökség eltűnő elemeinek felmérését végezte. A pusztuló emlékek kutatása igen merész vállalkozás volt ebben az időszakban. 1988-ban vette kezdetét az a falurendezési, vagy szisztematizálási program, amely a hagyományos társadalmi viszonyok felszámolására irányult. A népi építészeti emlékek dokumentálását célzó kutatási program keretében háromszéki falvakban végzett kutatási munkát. Az 1990-ben történt politikai fordulatot követően Benczédi Sándor a műemlékvédelem céljának átfogó egyeztetésére együttműködést szervezett a magyarországi Műemléki Felügyelőség, valamint a helyi és a bukaresti műemlékvédelem szakembereivel. Ebben az évben hozták létre az „M” Műhely tervezőirodát, amelynek fő tevékenysége műemlékek helyreállítására irányult. Benczédi alapító tagja volt a Keöpeczi Sebestyén József Műemlékvédő Társaságnak. 1996-ban szintén alapítója az erdélyi, romániai kulturális örökség szolgálatára, az épített környezet megóvására, szakszerű helyreállítására és fenntarthatóságának megteremtésére törekvő, kolozsvári székhelyű Transylvania Trust Alapítványnak, melynek később alelnöke, s egyúttal az Alapítvány által kiadott Transylvania Trust című periodika szerkesztőbizottságának is tagja lett.

1993-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen műemlékvédelmi szakmérnöki diplomát szerzett. A magyar műemlékes szervezésben 1991 és 1993 között évenként megrendezett kárpát-medencei továbbképző találkozók nyomán Erdélyben elindított Tusnádi Örökségvédelmi Konferenciák előkészítésében a kezdetektől aktívan részt vállalt, majd a szervező bizottság titkára lett. Komoly szerepet vállalt a kolozsvári műemlékvédelmi szakmérnöki program szervezésében és lebonyolításában.

1993 után munkatársaival bekapcsolódott az elnéptelenedett erdélyi szász települések építészeti öröksége felmérésére elindított dokumentáló program munkálataiba. Az erdélyi szász közösségek által építtetett jelentős egyházi és világi épületek helyreállítási munkáiban vett részt. A 2004-ben Europa-Nostra díjjal kitüntetett segesvári Hegyi-templom helyreállításának projektvezetője volt. Dolgozott a segesvári Szarvasos ház helyreállításán. Évtizedeken átnyúló pályája során több székelyföldi település műemléki helyreállításának építész tervezője, szakértője volt. Nevéhez fűződik a bögözi, dálnoki és a csíkmenasági templom helyreállítása, valamint számos műemlék épület építéstörténeti kutatása is. Az oltszemi kastélyról néhány éve megjelent kötet társszerzője. Jó néhány városi középület felújításának kivitelezését irányította, így többek között az egykori Háromszék vármegye volt székháza, ma Bod Péter Megyei Könyvtár épülete, valamint a székely határőr huszárezred valaha volt  parancsnoki székhelye, a sepsiszetgyörgyi Lábas-ház felújításán dolgozott.

A műemlékes szakma és hivatás gyakorlását teljes odaadással végezte. Munkájában kitartó, és rendkívül alapos volt, de a humor is jelen volt a személyiségében. Szervező módon összefogta a társtervezők és szakmai partnerek munkáját, szívesen foglalkozott a fiatalokkal. Inspiráló személyisége nagy hatással volt a környezetére. Folyamatosan figyelt, tanult, tanított, szervezett, alkotott.

Benczédi az örökségvédelem iránti elkötelezettségét közösségi szerepvállalással is kifejezte, részt vett a Kovászna-megyei Önkormányzat szakmai bizottságában, valamint hosszú ideig tagja volt a Erdélyi Római Katolikus Érsekség Egyházművészeti Bizottságának. Minden alkalmat megragadott arra, hogy felhívja a figyelmet pusztuló műemlékek megóvásának jelentőségére. Több román és magyar állami kitüntetést és szakmai díjat elnyert. Így Kós Károly-díjat (1991), a műemlékvédelemért Schönvisner István-díjat (2001), Grigore Ionescu-díjat (2003), Ghica-Budeşti díjat (2002), Kelemen Lajos-díjat (2013) kapott.

Benczédi Sándor a 20. század végén újjászületett erdélyi műemlékvédelem meghatározó egyénisége. Széleskörű tudására, a műemlékek iránti tiszteletére alapuló szakmai munkássága, közéleti szerepvállalása és szervező munkája alapjaiban meghatározta a korszak örökségvédelmi tevékenységét.

 

Kapcsolódó bejegyzések
Clear Filters

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága fontos feladatának tekinti, hogy felhívja a figyelmet a magyar épített örökség értékeire és példaként mutassa…

Mi a műemlékvédelem, és vajon miben mérhetőa sikeressége? A tevékenység rendkívül szerteágazó, magábafoglalja a műemléki tudományos kutatást, az épületek helyreállítását…

Felhívás a 2027. évi tagdíjak fizetésére

Kedves Tagtársaink!   Az ICOMOS párizsi központi iroda kérésének megfelelően ezúton is szeretnénk Önöket emlékeztetni, hogy a jövő évi, 2027-es…