Kedves Látogató!

Az oldal jelenleg megújítás alatt áll, ezért előfordulhat, hogy nem a legfrissebb információkat tartalmazza.

Kérjük jöjjön vissza később!

 

Beszámoló a 2018. június 21-27 között Noszvajon megrendezett Román András (48. Egri) Műemlékvédelmi Nyári Egyetemről

Az immár több éve hagyományos „tiszteletbeli egri” helyszínen, a noszvaji Nomád szállodában megrendezett nyári egyetem témája „Az európai örökség és az örökségturizmus – feladatok és kihívások” volt. A megnyitón – ével óta először – Eger város polgármestere, Dr. Habis László is köszöntötte a megjelenteket, köztük a több hallgató részvételét is támogató Román András Ösztöndíj alapítóját, Román András feleségét, Szekeres Varsa Verát.

A jelen beszámoló további részében pedig következzenek a nyári egyetem programját lezáró elnöki összegzés során elhangzottak:

„Összegzés a 48-ik egri/Román András nyári egyetem tapasztalatairól.

Így a végén érdemes újból felidézni, hogy mi is volt az idei műemlékvédelmi nyári egyetem témája: „Az európai örökség és az örökségturizmus – feladatok és kihívások” cím illeszkedett a Kulturális Örökség Európai Éve – 2018 nagy tematikus keretébe, amely a további irányokat, nevezetesen a közös örökséggel kapcsolatosakat is kijelölte.

Statisztikai jellegű adatokkal kezdve: ezen a nyári egyetemen a 6 nap alatt 6 tematikus blokkban összesen 18 előadást hallhattunk, 19+1 előadótól – a +1 Szilágyi Mari fizikailag meg nem jelent társára utal[1]. Ezeket az előadásokat nagyszerűen egészítették ki a tanulmányi és környezettanulmányi látogatások, nevezetesen a félnapos egri, az egész napos észak-kelet magyarországi és az estébe hajló fél-délutános noszvaji helyszínek felkeresése. Az eddigiekben még nem esett szó a rövid, ámde annál velősebb bevezető megszólalásokról, és a mai napi fakultatív helyszíni szállodatúráról … és persze a kiváló hallgatói megnyilatkozásokat, azaz a 10 kitűnő kis-előadást sem szeretném említés nélkül hagyni.

Az előző statisztikai adatokat most nem folytatnám a közösen elköltött étkezések felsorolásával, számbavételével. Nem mintha azok nem lettek volna a programunk szó szerint vett szerves részei, de most mégis inkább a szakmai tartalomra összpontosítanék.

A három fő tétel, az al-témákról sem megfeledkezve: a műemléki/örökségi dolgok, a turizmus-vendéglátás dolgai és persze az ember, azaz a közösség, közösségek: „minden szinten szinte minden”.

Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon méltatlan dolog, és ezért elnézést is kérek, mégsem szólok külön-külön minden egyes előadásról, és az azokat követő – remélem, egyetértünk ebben – tartalmas megbeszélésekről. Ez utóbbit egyébként e nyári egyetem sajátos, fontos erényének tartom; ettől nem konferencia, hanem egyetem, legalábbis egyetemesebb, mint az úgynevezett frontális információátadás egyéb formái.

 A bevezető blokk 3 előadásában a felépítést kiötlő Kovács Erzsire támaszkodva az „elméleti előadások” címkét kapta. Európai, identitás-elméleti és építészeti vonatkozások megközelítésében hallhattunk továbbgondolandó és / vagy inspiráló gondolatokat. A definíciós és értelmezési közelítéseket még kinek-kinek magának kell feldolgoznia, eldöntenie, hogy miket hogyan tud elfogadni…

A következő blokk, az „interkulturális tapasztalatcsere” előadásai több országot, illetve Európa egészét érintő programok tükrében láttatta a közös örökséget, illetve az örökségi értékek hozzáférhetőségét szolgáló lehetőségekből néhányat. Emlékeztetésül: az ECoC, az ECCdR és a Danube Transnational Programme voltak a példák.[2] 

Az ezek után következő egri városnézés is inkább egyfajta kihelyezett tematikus blokk lett – 5 előadással – de azért érdekes helyszínekre is bejutottunk. Igaz, kipróbálni azért nem próbáltuk ki az ilidzse típusú törökfürdőt, és fertálymesterekké sem válthattunk ennyi idő alatt.

A másnapi első, azaz összesítésben a harmadik blokkban: a turizmus, pontosabban az örökségturizmus került előtérbe. Nem meglepő, inkább az előzetes sejtéseket megerősítő konzekvencia levonásával: sokféle turizmus és sokféle örökségi jószág, helyszín van. És egyáltalán nem mindegy, hogy ezek milyen konstellációban találkoznak egymással. Azt is megtanulhattuk, hogy van olyan, illetve lehet olyan, hogy „örökséggazdálkodás”. A fő tanulság persze az, hogy „jól kell csinálni” – és akkor a többi már szinte semmiség.

Az időrendben ezután következett „Hallgatók Fóruma” gyönyörűen hozta a sokféleséget – 2 kutatási jellegű, 2 restaurálási tematikájú, 1 örökség-kezelési témájú bemutatás és 5 esettanulmány hangzott el. Szerettük!

Az egész napos – vasárnapos – tanulmányi kirándulás során megtett kilométerek száma sajnálatos módon kimaradt a bevezető statisztikából, és itt sem tudom pótolni, viszont itt annyit hozzá tudok tenni, hogy a tervezett programnak megfelelő 6 helyszínt becsülettel és élvezettel végiglátogattuk. Műemlékek, ipari műemlékek, természeti képződmény is belefért ebben: mindegyikük egy-egy helyszíni esettanulmány.

A részletesebb adatokhoz ajánlott szakirodalom a nyári egyetem programja, ahonnan kiindulva aztán mindennek utána lehet még kutatni, egyénileg. A kirándulás egy bizonyos, helyszínen[3] egyben időutazás is volt, amint azt láthattátok is feleim szümtükkel és hallhattuaátok fültükkel. És még Káldi Gyula barátunk Möller István díját is megünnepelhettük, ültünkben. 

A hétfői újrakezdés hozta el a negyedik szakmai blokkot, amelyben a vallási jellegű, kapcsolódású örökségi elemek és a turizmus viszonyáról esett szó, amely viszony ugyancsak bonyolult is lehet. Jobb és kevésbé jó példák alapján, részben a konkrét tématerületen is túlmutató, hasznosítható megállapítások, ismertetett esettanulmányi tapasztalatok szerint.

És ha már esettanulmányok: az 5-ik blokk éppen ezekkel foglalkozott. Két előadás és harmadik, a noszvaji példa személyes, helyszíni átélése révén. Ez utóbbiért külön köszönet Varga Ritának – akit ezért kivételesen név szerint is említek ebben az összefoglalásban. Ez volt talán a Faro-egyezmény örökség-közössége élőben, vagy valami ilyesmi.

Esetleg szafari kaland, ezúttal a noszvaji zsiráfok nélkül, viszont honfoglalással súlyosbított kemencés vacsorával. Istennek hála, hogy nem hiába reménykedtünk-fohászkodtunk, mert végül a szlovákiai hallgatók csoportja is hazaért az este, de legalábbis reggelre biztosan, mert akkor már itt voltak…

a 6-ik, egyben témazáró kezdetére. Ez a blokk is fel volt ám építve: egy műemlék – két ország együttműködésében, majd egy városi léptékű program európai együttműködésben és végül egy történeti táj / kultúrtáj méretű helyszín világörökségi keretekben.

A zárás, az most van, közben még egy szép képzavarral élve volt hab a tortán, nevezetesen a Balog Bari úrhölgy által vezetett úgynevezett fakultatív séta, amelynek során betekintést nyertünk a noszvaji extrém-szálláshelyek mibenlétét illetően – vagy valami ilyesmi, szóval érdekes és tanulságos séta volt ez…is.

Felelőtlenségem[4] teljes tudatában megállapítom, hogy nemcsak a zsűrik dolga nehéz, ami ugyebár köztudott, de a nyári egyetem elnökéé is, főleg akkor, ha össze kell szegeznie, pontosabban összegeznie kell ennek a hihetetlenül gazdag programnak a tapasztalatait, tanulságait.  Ilyen esetben az látszik a legjobb megoldásnak, ha az a bizonyos elnök erre kísérletet sem tesz.

De ha mégis muszáj, akkor persze szívesen mond valami ilyesmiket:

  • Jól kitalált, jól összerakott program volt – köszönet érte Kovács Erzsinek! Hogy ez mennyire nem magától értetődő, arról csak annyit, hogy bennünket az ICOMOS-ban gyakorta elfogott a rémület, és már csak a csodában bíztunk, hogy mire az egyetem elkezdődik, addigra tényleg összeáll a dolog. Idén is így lett, dübörögve hullottak le azok a nagy kövek, amikor a jelentős számú N.N. helyett végre valódi előadók neve került a programba – just in time. Köszönjük!

  • A Béres-Pakulár Ibolya által végzett munka viszont, amely már az NKA támogatási pályázat megírásával és gondozásával kezdődött, egyebek között a program folyamatos változásai miatt, de egyébként is elérte a hősi fokot. Nélküle tényleg hiába lett volna kitalálva a legsziporkázóbb program, nem tudott volna – nemhogy ilyen pompásan, de sehogy sem megvalósulni. Hálás köszönetünk! 

  • Nyilván nem maradhat említés és köszönet nélkül a TIT Bugát Pál Egyesület – Bodó Péter és Csapata sem, örök Partnereink ők, olyasformán, mint a katalizátor a kémiai folyamatokban. Nélkülözhetetlen a folyamat jó lefolyásában, de a végére azért változatlanul megmarad – nem úgy, mint a reagensek, de ezt a képzavaros dolgot talán itt abba is hagynám. A technikai háttér minden részletében, beleértve a nagyon is humán összetevőket is, rajtuk keresztül valósult meg. Köszönet mindezért!

  • Köszönet illeti fáradhatatlan tolmácsainkat, Rózsát és Csabát és technikai hátteret adó Kollégát is!

A tapasztalatok összegzéséhez tartozik annak az egyébként nem teljesen új tapasztalatnak a megerősítése is, hogy jó dolog nomádnak lenni – legalábbis itt, Noszvajon! Köszönet Balogh Barbarának (ismertebb nevén: Barinak) és egész Csapatának! Itt bizony mi teljes mértékben itthon vagyunk. Hogyan is van az a 3 összetevő? Műemlék, illetve örökség: ez a helyszín nekünk már az. Turizmus: igen, ez itt igazi vendéglátás. Közösség: ezt pedig a tapasztaltak után talán már nem is kell kifejtenem. Ami pedig a sokszínűséget illeti: az mi magunk vagyunk, mindenhonnak, határainkon innen és túlról. Jó volt, visszük magunkkal azokat a bizonyos tapasztalatokat.”

Viszontlátásra jövő nyáron, a Noszvajon megrendezendő Román András (49. Egri) Műemlékvédelmi Nyári Egyetemen![5]

 

[1] A résztvevők létszáma – a kisebb jövés-menést is tekintetbe véve – összesen 47 fő volt

[2] A napi program megkezdése előtt, reggeli bevezetőként vendéglátónk, Balogh Bari tartott rövid ismertetést arról, hogy hogyan bontakozik ki és működik Noszvajon az „örökség-közösség” – amely a maga nemében valóban példa értékű összefogásról és együttműködésről tanúskodik.

[3] Boldvai református templom

[4] Helyesen: felelősségem…

[5] A 2019-ben sorra kerülő 49-ik Nyári Egyetem tematikája előzetes megfogalmazásban: A műemlékek immanens értéke

A 2018. évi nyári egyetem végleges programja itt tölthető le.

Román András Dokumentációs Központ