TÖRTÉNETI SZERKEZETEK SZEREPE A MŰEMLÉKVÉDELEMBEN
42. Román András Műemlékvédelmi Nyári Egyetem 
2012. június 28-július 3. Síkfőkút-Noszvaj

Már a cím is sugallta, hogy a téma kicsit szokatlan módon kerül bemutatásra, kitárgyalásra. Az első blokkba csoportosított előadók elsősorban a fogalom és kapcsolódó elméleti kérdéseit járták körül. Pattantyús Ábrahám Ádám a szerkezetekhez köthető történeti gondolatiság lehetőségeit elemezte. A történeti szerkezet nem csak tartószerkezet. A szerkezetek vizsgálata a tér-térszerkezet világának pontos megismerése miatt szükséges. Logikájuk tudomása nélkül sem az adott szerkezet, sem a tér, a térszerkezet nem érthető meg. Szerkezethez csak akkor szabad hozzányúlni, javítani, kiegészíteni, ha világa már érthető, megújulása csak ezt követve történhet. Ehhez ugyanúgy hozzátartozik a társadalmi környezet, a tudomány, a divat, a gondolkodás megismerése. A divatot nem csak az új iránti vágy, a felfedezések, az új lehetőségek vezérlik, hanem sokszor az emberi butaság is tetten érhető. A tudomány nem helyettesíti a gondolkodást, a környezet sok mindent hajlamos átírni. A megértés szó volt az előadás központjában. 
Az épületszerkezetek önmagukban is érték hordozók. Erről már Mezős Tamás beszélt. A tér-anyag-szerkezet kapcsolatának megtestesüléseként szellemi érték is, ami saját korának üzenetét hordozza. Az anyagi hitelesség, és a szellemi, szerkezeti tisztaság kapcsolatának elemzése önmagában új, gondolatébresztő kérdéseket vetett fel.  
A történeti szerkezetek fogalmát legteljesebben Fejérdy Tamás terjesztette ki előadásában. Hogyan viszonyuljunk értékeinkhez? Kiegészítéssel, pótlással, vagy a tudunk jobbat is, mint az eredeti dölyfösségével? Mit jelent és mi lehet a szerkezeti javítás vezérelve, mi cél szolgálatában jelenhet meg egy védőtető, vagy a kiegészítés? A visszafordíthatóság a legfontosabb szempont, ami el is ismeri, hogy bármi beavatkozás csak az eredeti érték tiszteletével történhet. 
Winkler Gábor a hagyományos gondolkodástól teljesen újszerű módon közelítette meg a témát. A tér hangulatának elemzésétől indult. A homlokzat, mint bőr, mint fólia határolja a teret. Mi van a fólia mögött, mi történik, ha elválik a forma a szerkezettől? Sőt, mi történik, ha maga a szerkezet válik fóliává? Illúzió-e az építészet? - ezt követte végig előadásában a legkorábbi időktől napjainkig. Az előadás alapján bizonyítottnak láthattuk, hogy az eszközök bár változnak, a visszatekintve rendszerező elemzés azonos szellemiséget képvisel. Mégis a szokatlan szempontok szerinti elmélyedés teszi lehetővé, hogy új síkokat is láthassunk a megszokottnak, ezért ismertnek vélt esetekben.

A nemzetközi kitekintésben Szabó Bálint Romániát képviselte. Hangsúlyozta, hogy olyan országból érkezett, ahol eltérő kultúrák vannak jelen. Csak a Kárpátokon belüli örökség kérdéseiről beszélt, mert ott van otthon. A távolabbi értékek olyan kultúrát képviselnek, amihez más szellemiségbe ágyazódott szakemberek ismerete szükséges. Nem az országhatár jelenti az egységet, hanem az azonos kultúra. A kulturális közösségbe azonban minden kultúra belefér, sőt mindegyiknek fontos helye van! Hasonló a történeti szerkezetekkel kapcsolatos kérdés is. Ismert-e a szerkezet szellemisége, logikája, az megismerhető-e? A történeti szerkezetek helyreállítása leginkább megerősítést jelent. A megerősítés is csak az eredeti logika, az eredeti kapcsolatok megújításával lehetséges. Rámutatott, hogy átlagban a szerkezet 1-2 %-ának károsodása okozza a szerkezeti tönkremenetelt. Ennyi anyag pótlásával, az eredeti kapcsolatok eredeti rend szerinti helyreállításával nem csak a történeti szerkezet hitelessége őrizhető, hanem a legolcsóbb megoldást is jelenti a megújuláskor.  
Eva Hody Voralberg műemlék-felügyelője mutatta be az osztrák példát. A társadalom és gazdaság átrendeződésével a régi falvak mezőgazdasági környezetének megváltozásával ma eredeti funkciójának megfelelően a régi épületek 15 %-ára van szükség. A többi átalakul, vagy elpusztul úgy, ahogy a társadalom kiköveteli. Ami megmarad, ami értéket képvisel, jellemzően nyaralóvá válik. A tulajdonosok kapott pénzügyi és szakmai segítséggel formálják át régi épületeiket. A minimál modern építészet apró kiegészítései gyönyörű karaktert adnak az épületeknek. Egyben rendszerező, tagoló elemek, aminek segítségével szolgálhat tovább az épület új funkciónjának megfelelően úgy, hogy megmarad eredeti olvashatóságuk. Az igazán színvonalas mai építészetnek fontos szerepe van a műemlékvédelemben. A táj megőrzésére - ami elsősorban használatának, a gazdálkodás módjának a következménye -  nem tudnak hatással lenni.
Paul McMahon Írországból a régi szakmai ismeretek alkalmazásának szükségességéről tartott előadást. Mai szóhasználattal a hajdan volt szakipar felélesztése, oktatása az alapja a történeti értékek megmentésének. Minden kor saját szakismeretének megfelelően alakította formáit, alkalmazta szerkezeteit. Megújításuk ma is csak a régi ismeretekkel történhet. Azt mutatta be, hogy a hagyományos anyagok és technikák, szerkezetek alkalmazása természetüknél fogva eleve fenntarthatók.

A történeti szerkezetek jellemző anyagainak témaköréből a kőről Szabó Attila tartott előadást. Mondandóját 26 millió évvel ezelőttről kezdte és mutatta be a kő szerepét az építészettörténetben, egészen Paxton világkiállítási csarnokáig. Ekkor szorult háttérbe a hagyományos építőanyag, aminek újrafelfedezéséért és újra alkalmazásáért érvelt. Sajtos István a boltozatok viselkedéséről és intelligenciájáról beszélt úgy, hogy közben azt a kérdést is felvetette, hogy ezen a szinten tudunk-e partnere lenni a repedésképnek? Ez csak akkor lehetséges, ha értjük őket, és van velük közös nyelvünk. Külön élvezet volt a lebegő lépcső, aminek félreértett viselkedésű szerkezete számos téves, kivitelezésig is eljutott következtetést eredményezett.

Arany Piroska a korai vasbeton szerkezetek világába vezetett, amelyek most lesznek itthon százévesek. Egyre nagyobb számban kell foglalkozni a vb szerkezetű épületekkel. Ehhez érteni kell az elmúlt korok statikáját. Ismerni szükséges az akkori építőanyag-ipar hátterét, a betontervezést, a bányákat, az alapanyagokat, a korabeli téglagyárak adottságait. Ehhez a szerkezeti teljességhez a történeti szerkezetek diagnosztikája szükséges, amiről Lichter Tamás előadása szólt. Ma még műemlékvédelmünkből teljesen hiányzik ez a tudás, még hiányának következményeire sem ébredtünk rá. Ez a magatartás képletesen pirogránit jelenségnek nevezhető: nem a mögöttes szerkezettel foglalkozunk, hanem csodálatos színvilágának helyreállítását tekintjük feladatnak.

Mint minden évben, a résztvevők idén is lehetőséget kaptak szakmai bemutatkozásra. Varga Rita a nyomásvonalra szerkesztett új formalehetőséget mutatta meg. Kiinduló példája a tojás volt, ahol a szerkezet alapjaiban határozza meg a formát. Kovács Csaba a tartószerkezetek repedésképeinek és helyreállítási lehetőségeinek a rendszerezésére vállalkozott egészen a szövet-megerősítés lehetőségéig vezetve végig példáit. A történeti ablakok javíthatóságának szükségessége régi műemlékvédelmi probléma. Bakonyi Dániel előadása áttörést jelentett, mert épület-szerkezettani szempontból bizonyította, hogy nem egy szerkezet kérdéseit kell kiragadni, hanem az együtt dolgozó szerkezeteket, mint egyet alkotó rendszert kell értékelni. Ezzel a szemlélettel tudományosan is igazolható, hogy a történeti szerkezet helyreállítása és kijavítása a legjobb megoldás szerkezeti szempontból is! A mai építészet nélkül sem lehet műemlékvédelemről beszélni. Kóródy Anna az igen színvonalas és mértéktartó mai spanyol építészetet mutatta meg, napjaink egyik legkiválóbb építészeti ihletője a műemlék és környezete.
A szociális kérdések, a környezet fejlesztése, a kommunikáció nélkül az ipari örökség komplex védelméről sem lehet gondoskodni. Erről Mary McMahon-tól hallhattunk.
Valódi értékmentő munkát ismerhettünk meg Frey György Pétertől, aki a Pécsi Egyházmegye 12 templomának felmérési munkáját mutatta be, ami magában hordozza a lehetőséget, hogy megalkossák a területre jellemző boltozat-katasztert.
Pintér Kovács Katalin hívta fel a figyelmet arra, hogy nem csak elpusztult, helyreállításra váró értékeink vannak, hanem olyanok is, amelyeket tudatosan „ástunk” el. Történeti vasbeton szerkezet az az eltemetett viadukt, ami Salgótarján mellett, ma egy meddőhányóban található. Szerkezeti kialakítása, mérete kuriózum, a hely ipari és kultúrtörténetének páratlan elfedett értéke.

A nagykanizsai zsinagóga kupolájának igazi esettanulmányát Baratta Egontól ismertük meg.  Témában hasonló, de egészen más műemlékvédelmi kérdéseket vetett fel Alena Hrabinska, aki a kevéssé ismert, Kozma Lajos által épített kassai Zsinagóga kupolájának a helyreállításáról beszélt. A többször átalakított, más célra használt épületben a történeti szerkezeti kérdéseken túl az új funkció által meghatározott követelmények is meghatározóak.

Kovács Ádám a népi építészet, egy kisnánai parasztház adottságait kihasználva mutatta be a falufejlesztés egyik lehetőségét. Báthory Gábor az egri minaret helyreállításának elvi határokat is elemző lehetőségeit mutatta be, felvetéseit ajánlotta vitára. 
Apai Gabriella a Porta Speciosa szakképzés érdekében kifejtett munkájáról számolt be.  Ma sajnos erre fordul a legkisebb figyelem, a szakképzettség hiánya már ma is akadálya sok helyen a szakszerű helyreállításnak. A Nagyvázsony melletti Szent Ilona templomrom helyreállítása, pontosabban a megmentése ennek a munkának az eredménye. A kapcsolódó esettanulmányt Vándor Andrástól ismerhettük meg. Az itt dolgozó diákok életre szóló kapcsolatba kerültek a műemlékvédelemmel. A szakismeret, a szakképzés fontosságáról beszélt Kovács Ferenc is, aki a mai OKJ táblázat rendszerének elemzésével festett jövőnket is meghatározó sötét képet helyzetünkről. A végkifejlett mégis pozitív volt, mert Takács Katalin előadásából a belga oktatási rendszert ismerhettük meg, aminek meghonosítása sok mai kérdést tenne feleslegessé.

A konkrét példák és elemzések sorát Tina Markusova előadása nyitotta. A kassai dóm helyreállítása közben felvetődő kérdésekről beszélt. Kassa mindenki építészettörténetében szerepel, ezért csak csodálkozhatunk azon, hogy a dóm kutatásával máig adósak vagyunk. Mi itt a gótika, mi itt a purizmus hagyatéka, azt hogyan kezeljük és értékeljük, hogyan állítsuk helyre és mit és hogyan? És ezek a kérdések ott is akkor vetődnek fel, amikor fél év múlva a város kulturális főváros lesz amikor mindenki elvárja az azonnali fényes eredményt! De ilyen helyzetben mi tekinthető eredménynek?

Margaret Davis a wallbrook-i St. Stephan templom szerkezeteiről és a környezet urbánus átalakulás hatásától származó következményekről beszélt. A templom Wren St. Paul előtti épülete, ami egy londoni zártsorú utca része, ahol a műemléki környezet szabályozásának hiányához köthető helyrehozhatatlan értékvesztést láthatjuk. Krähling János a fertődi Mariott színház oknyomozó felmérő és kutató munkájának mutatta meg a legizgalmasabb lépéseit és következtetéseit.
Az Iparművészeti Múzeum példája pontosan mutatja, hogy a műemlékvédelemnek rendeznie szükséges a 19. század végi és az utánuk született épületekkel kapcsolatos sürgető elvi és gyakorlati kérdéseit. Nagy Gergely előadását követően Armuth Miklós a Zeneakadémia mintaszerű tartószerkezeti diagnosztikai munkáját mutatta be. A szerkezetileg egyedülálló épület bemutatása mellett egy olyan módszertant is megismerhettünk, ami minden épület helyreállítása előtt alapot jelentene a szakszerű megújulásához - ez az, ami ma még nem gyakorlat.
Richard Davis egy art deco palota helyreállítása kapcsán mutatta be a gondolkodó építészt, aki önmagát is felülvizsgálva keresi a legjobb megoldást egy történeti épület újjászületésekor.

Az előadások és a viták során felvetődött kérdések válaszait és következményeit a gyakorlatban is láthattuk a szakmai kiránduláson. Egerben az Imola-ház helyreállítását, a Lyceum pincéjének új funkcióhoz alakítását, és az egri minaret súlyos műszaki problémáját ismerhettük meg. A kirándulás Krasznahorkáig vezetett, ahol a tragikus tűzvész utáni feladatokról és az ebben rejlő lehetőségekről hallhattunk. Szablyár Péter jósvafői tájháza után a megújuló magtárt látogattuk meg Bódvaszilason.  A szalonnai templom szerény, de kedves világa után az edelényi kastély helyreállításának nagyszabású programjával ismerkedtünk meg Farkas Pál vezetésével.

A nyári Egyetemen az elmélet, a gyakorlat, az esettanulmány a hagyományoknak megfelelően idén is együtt volt jelen, mutatta be ugyanazt a témát sok oldalról. Úgy, ahogy egy statikus, egy építész, egy műemlékvédő, egy geológus, vagy egy művészettörténész önállóan soha nem láthatja. Együtt, egymás szempontjaival, a különféle szakterületeken felbukkanó értékek összegyűjtésével és elemzésével tűnhet csak elő az igazi érték. A történeti szerkezetek alkotják történeti épületeinket, ezek adják lelkét. A kor, az anyag, a szerkezet megismerése után az elvek tisztázása és elfogadása szükséges. Csak ezután, ennek alapján lehet megalapozott minden megújulás. Ehhez partnerek kellenek most is és a jövőben is. Őket pedig fel kell nevelni. Ehhez tud hozzájárulni a jövőben is a Román András Nyári Egyetem, de ehhez a környezet és a világ felismert érdekéből fakadó partnersége is nélkülözhetetlen. Ez a szakma, a társadalom és a politika közös érdeke.

Hogy idén is megrendezhettük a nyári Egyetemet, és lehetővé vált zavartalan közös elmélyülésünk, az jelentős mértékben köszönhető az NKA-nak. A szakmai programot az ICOMOS MNB, első sorban Kovács Erzsébet állította össze Pakulár Ibolya őrző gondviselése mellett. Állandó társunk a TIT Bugát Pál Egyesület, Bodó Péter és Kiss Ilona szervezésben igazán otthonos környezetet és ideális feltételeket biztosított Síkfőkúton a résztvevőknek. Köszönet azoknak, akik támogatásukkal vagy munkájukkal segítették a nyári egyetem sikerét. Akik ott voltak most ébredtek rá igazán, hogy milyen űrt jelent és milyen káros következményekkel jár műemlékvédelmünkben a szakmai vita, a párbeszéd, a nemzetközi kitekintés, a szemlélet formálás hiánya.  Erre ma már nincs fórum, lehetőség. A 42. Román András Nyári Egyetem e téren idén is reményt keltő üde jelenség volt. Szerencsések voltak, akik élhettek, vagy élni tudtak a lehetőséggel. A hagyományoknak megfelelően a következő év témája a záráskor került kihirdetésre. Korunk legaktuálisabb kérdése a műemlékek helyreállíthatósága, fenntarthatósága – vagyis az értékmentés lehetősége és realitása. Reméljük jövőre is tud szolgálni a nyári egyetem.

Nagy Gergely
2012.

Az Egyetem képekben: 
A képeket Hegedűs Attila készítette