1844. január 3-án született Nagymartonban (ma Mattersburg, Burgenland, Ausztria). Elemi iskolai tanulmányait szülővárosában és Fertőszéplakon, gimnáziumi tanulmányait a Pannonhalmi Apátság Soproni Bencés gimnáziumában folytatta.
A veszprémi Szeminárium elvégzése után, 1867-ben szentelik pappá és káptalani hivatalt kap Noszlopon. Ranolder János veszprémi püspök 1869-ben nevezi ki Sümegre segédlelkésznek, ahol 1874-ig végzi kápláni munkáját.
Felszentelt katolikus papként tevékenyen vett részt a magyar pálos kolostorok emlékeinek felkutatásában és szakszerű dokumentálásában. Jelentős szerepet töltött be a rajzoktatásban  és a szakmai oktatásban, ezek módszereinek publikálásában. Aktív módon vett részt társadalmi és karitatív szervezetek létrehozásában és működtetésében, támogatásában. 
A városi tanács felkérésére 1872-től a hittan tanítása mellett vállalja a szabadkézi rajz, a mértan és természetrajz oktatását, majd a matematika tanítását is. 1874-ben a püspök felmenti az egyházi teendők ellátása alól. 1876-ban megkapja a rajzoktatáshoz a főreáliskolákban szükséges képesítést. 1877-től a bécsi rajztani-egylet levelező tagja, a berlini rajztanár-egylet rendes tagja. 1878-tól az Országos Régészeti Társulat tagja. 1877-től 1888-ig a pápai reáliskola kinevezett igazgatója. Igazgatósága során jelentős támogatást és kedvezményeket nyújtott a szegényebb anyagi körülmények között élő tanulók támogatására. Oktatási elveit, rajztanítási módszereit 1877-től hazai és külföldi szaklapokban rendszeresen publikálja. Ez az év a műemlékekkel kapcsolatos tevékenységében is jelentős: 1877-től készíti első rajzait a tüskevári kolostor romjairól, melyeket számos felmérés követett. Ádám nemcsak a Dunántúlon, de azon kívül is értékes kutatómunkát végzett a műemlékek dokumentálásában. Munkái: Elefánt, Porva, Csatka, Patacs, Márianosztra, Nagyvázsony, Tálod, Pápa, Csáktornya, Budaszentlőrinc, Lakkfalva, Máriavölgy, Lesenceivánd- Uzsaszentlélek, Budaszentgyörgyvölgy, Salföld-Köveskút templomainak felmérései, amelyeket rendkívül igényes és pontos rajzokban rögzített. Az alaprajzok, metszetek és az építészeti részletek alapos rajzi és építészeti tudásról tanúskodnak.  
A későbbiekben ismét lát el egyházi feladatokat is – 1888-ban Ajka, 1898-ban Pápakovácsi plébánosa, 1902-ben kanonok a pápai esperesi kerületben, 1906-tól veszprémi kanonok – miközben folytatja a mai szóval épített örökségi értékek megőrzésére irányuló tevékenységet is. Megalapítja a „Veszprémi Szépítő Egyesület”- et. Jelentős adományokkal támogatja Veszprém önkormányzatát. Talán egyik leginkább látványos munkája az, amelynek során irányítja a veszprémi székesegyház 1907-1910 között tartó, Aigner Sándor által tervezett restaurálási munkálatait, amelyekről rendszeresen beszámolókat közöl, majd két kötetben megírja a székesegyház és a restaurálási munkák történetét, amely mű napjainkban is forrásértékű.
1908-ban heövizi apát, 1911-ben segesdi, majd pápai főesperes. 1916-tól a Szent Pálról elnevezett deficientia igazgatója. 1924-től pápai prelátus, 1927-től őrkanonok, decembertől éneklő kanonok. Élete végén a Veszprém megyei Múzeum Egyesület elnöke. 
1928-ben bekövetkezett halálával a magyar műemlékügy egy jelentős képviselőjét vesztettük el, miközben kortársai inkább úgy emlékeztek meg róla, hogy ő volt a „szegények atyja ". Élete, követendő példamutatás volt egyháza felé, az elmaradt szociális reformok miatt. Pedagógiai, történelmi munkái és művészettörténeti rajzai pedig tudományos és történelmi kutatásainknak felbecsülhetetlen forrásai.

Forrás: Molnár István: Emlékezés Ádám Ivánra (1844-1928) in: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)