A Budapest településtörténete szempontjából is meghatározó pesti Palota-negyedben, a VIII. kerület, Múzeum utca 19. - Szentkirályi utca 39. szám alatt álló saroképület javasolt lebontásával s a telek kortárs épülettel való beépítésével kapcsolatos vita újra felhívja a figyelmet a kulturális örökségi értékeinket, épített környezetünk történeti elemeit fenyegető veszélyekre.

Az épület pontos története kutatás hiányában nem ismert, de bizonyos, hogy 1862-ben a telek Neugebauer József és Pencz Johanna tulajdonlása idején már beépített volt, tőlük került gróf Zichy Antal birtokába. Ismert egy még korábbi tulajdonos is, vagyis a városrész egyik korai, meghatározó épületéről van szó, amely nem élvez (országos) műemléki védelmet, hanem helyi (önkormányzati) védelem alatt áll. Az épületet tulajdonosa a – mai igényeit kielégítő fejlesztési szándékának teljesítésére készíttetett – tervajánlatok közül a számára a legkedvezőbbnek azt a tervet tartotta, amely a meglévő történeti épület teljes lebontását, és helyére új épület emelését javasolta. Az ezzel kapcsolatos, a nyilvánosság számára is hozzáférhető információk nyomán kibontakozó társadalmi tiltakozás hatására a legújabb hírek szerint az önkormányzat értékmentés címén a történeti épület homlokzatának a megőrzését ösztönzi. A bontás-építés kapcsán hallható megnyilvánulások jól mutatják az értékmentésnek, az értékfeltárásnak a köztudatban való helyzetét, elismertségét és lehetőségeit: elsősorban azt, hogy sokkal inkább egyfajta szubjektív megközelítés, mintsem az értékek valós feltárása határozza meg a pro és kontra állásfoglalásokat. A nagy múltú, rangos tulajdonosok által épített, hajdan jelentős épület kutatása, értékeinek feltárása ugyanis tudomásunk szerint mindez ideig nem történt meg! Alig érthető, hogy ebben a helyzetben felelős építész és tulajdonos számára felmerülhet ennek a történeti-várostörténeti szempontból is jelentős épületnek a teljes, vagy a majdnem teljes bontása és az is, hogy önkormányzati megnyilatkozás születhet úgy, hogy nem vetődik fel az épület történeti értékeinek minden további állásfoglalást, döntést megelőző teljes körű megismerésének az igénye, szükségessége.
A történeti épületekkel, településekkel foglalkozók (szakemberek, döntéshozók) előtt már több évtizede ismert, nemzetközi dokumentumokban elemzett-rögzített tény, hogy a faszádizmus, azaz a történeti épületek esetében csupán a homlokzat(ok) megőrzése lényegében ugyanolyan, vagy hasonló mértékű kárt, rombolást okoz a történeti településekben, mint a teljes bontás; ezért ennek az elterjedését mindenképpen indokolt és szükséges megakadályozni.  Az esetek túlnyomó többségében a régi épületekben az új funkció – a történeti épületek tereinek, térsoroknak, az egyedi építészeti-művészeti értékeknek megőrzésével – olyan alkalmas, egyedi terekben valósítható meg, amelyek mai építészeti eszközökkel nem alakíthatók ki. A Zichy házéhoz hasonló esetekben – a tulajdonosi érdek, a fejlesztési szándék tiszteletben tartása mellett – a társadalmi érdekkel egybeeső értékmegőrzés, a települési érték védelme csak a vizsgálatokon alapuló kutatás, értő helyreállítás (átalakítás-bővítés) révén biztosítható. Ezek nyomán nyílik lehetőség annak a tisztázására is, hogy mennyire rugalmasan, milyen módon valósítható meg a meglévő értékek megőrzésének és a szükség szerint hozzáadott, magas-színvonalú kortárs építészeti részeknek az egymást erősítő együttélése. Mindenképpen a problémakörhöz tartozik azonban az is, hogy a meglévő értékeknek a társadalom, a közösség számára való megőrzésének fontos eszköze, hogy létezzen kiszámítható, tervezhető közösségi részvétel lehetősége is: a nem utolsó sorban anyagi forrásokat is biztosító ösztönző rendszer létrehozása és működtetése a politika egyre sürgetőbbé váló feladata.
A pesti Palotanegyed építészeti értékeit veszélyeztető eset felhívja a figyelmet arra, hogy a kulturális örökség védelme nem korlátozódhat csupán a védetté nyilvánított műemlékeinkre; s eredményesen csak a tulajdonos(ok), a szakemberek, az önkormányzat és a hatóság együttműködésével, társadalmi felelős összefogással, közös, értő értékszemlélettel biztosítható. Bízunk abban, hogy ebben a konkrét esetben – a disszonáns kezdet ellenére – ez már így fog megvalósulni. 
 
ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság

Román András Dokumentációs Központ