0001 0002 0003

Kedves Látogató!

Az oldal jelenleg megújítás alatt áll, ezért előfordulhat, hogy nem a legfrissebb információkat tartalmazza.

Kérjük jöjjön vissza később!

„Az értékek megőrzése és továbbörökítése”

Az ICOMOS (Műemlékek és Műemlékhelyszínek Nemzetközi Tanácsa) nemzetközi szakmai civil szervezet Magyar Nemzeti Bizottságának az a célja, hogy minden lehetséges módon előmozdítsa és segítse a műemlékek és műemlékhelyszínek megőrzését, bemutatását, méltó – fenntartható és fenntartó – használatát. Az ICOMOS 1965-ös alapítása óta az ICOMOS MNB részt vesz a műemléki helyreállításokra, a történeti épületekre, együttesekre és helyszínekre vonatkozó nemzetközi dokumentumok kidolgozásában, ismertté tételében, alkalmazásában és folyamatos továbbfejlesztésében. Küldetését hazai és nemzetközi partnerszervezetekkel együttműködve egyebek mellett rendezvények szervezésével, kiadványok közreadásával, szakmai tanácsadással teljesíti.

 

A megújult honlapról

Az ICOMOS MNB már évek óta rendelkezik saját honlappal, amely tartalmilag ugyan igen jónak mondható, ugyanakkor – részben az időközben bekövetkezett technikai fejlődés miatti relatív avulása miatt már nem volt felhasználóbarát.
Az NKA támogatás felhasználásával megújított honlap már a kinyitása első pillanatában jelzi, hogy gyökeresen új, korszerű, minden ízében felhasználóbarát megoldás született.
A régi honlap – archív formában – változatlanul hozzáférhető marad. A tartalomfejlesztés tekintetében ugyancsak fontos lépés a kétnyelvűség bevezetése. Az angol nyelvű tartalom részben az új honlap indításakor azonnal, részben fokozatosan válik teljes körben elérhetővé.

Újdonságok

Országos Műemléki Konferencia XXX.

AZ ICOMOS MNBE 2021. szeptember 30. és október 2-a között rendezi meg a XXX. Országos Műemléki Konferenciát, a rendezvénynek Salgótarján ad otthont.

ICOMOS Híradó

A Magyar Nemzeti Bizottság közleményei.

1 százalék

1 százalék

Felajánlását köszönjük! Adószám: 18083897-1-43

ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság XXXI. Tisztújító Közgyűlése

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság XXXI. Tisztújító Közgyűlése 2021. szeptember 10-én kerül megrendezésre 9.30-tól a MATE Villányi úti Campusán (1118 Budapest Villányi út 29-43. K épület).

A rendkívüli fórum online elérhető a következő linken: https://youtu.be/yEYyINDvBjY

CZAGÁNY ISTVÁN   (1926-1988)

1926 június 3-án született Budapesten. A Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1949-ben, majd 1981-ben a művészettörténeti tudomány kandidátusává fogadták. Pályáját a Fővárosi Tervező Iroda tudományos és műemlék szakosztályán kezdte, majd a Budavári Palota rekonstrukciós munkálatainak megkezdéstől, az 1950-es évek elejétől 1988 szeptember 1-én bekövetkezett haláláig a Középülettervező Vállalatnál dolgozott.

Ha valaki meglátott tusba mártott tollal készített építész rajzokat, biztos lehetett benne, hogy azok Czagány Istvántól származnak. A rekonstrukciókat annyira korhűen akarta a kivitelezők számára prezentálni, hogy azok szerkesztésében is az eredeti technológiát alkalmazta. Minden keze alól kikerült terv önmagában is művészi értéket képviselt.
Természetével szinte szigetként élt környezetében, minden kérdés megválaszolásánál a lehető legmélyebbre kutatva igyekezett a helyes választ megadni. Akkor fejezett be egy munkát, ha azt a saját mércéjével mérve jónak tartotta, és ebben nem hagyta magát sem a kor divatjától, sem a sürgető határidőktől befolyásolni. Többnyire egyedül dolgozott, nehéz volt magas mércéjének megfelelni, de ha egy kollegában felfedezte a műemlékvédelem iránti érdeklődést és szeretetet, fáradhatatlanul magyarázott, tanított.

Tervezői munkái a kor legjelentősebb rekonstrukciós feladataihoz kapcsolódtak. A Királyi Palotaegyüttes, több vári lakóház, a Sándor palota, a Pesti Vigadó számtalan terve került le asztaláról. Sajnos, bár a rajzok pallérterv szinten készültek, sok esetben nem a pallérok, hanem csak a tervtárosok kezébe kerültek.

Tudományos munkásságában és szakirodalmi tevékenysége során a tőle megszokott alaposságon kívül, nem rejtette véka alá ellenszenvét a 60-as évek „minimalista” helyreállításaival szemben, és élete végéig bántotta, hogy nem volt alkalma megszerkeszteni azt az összeállítást, mely a teljes palotaegyüttes rekonstrukciójának történetét dolgozta volna fel képben és szövegben.

Kutatási tevékenysége során részt vett a budavári gótikus szoborleletet feldolgozó csoport munkálataiban, a Szent György tér, a Vigadó, a Mátyás templom a Várkert Kioszk és számtalan más vári lakóépület építészettörténeti kutatásában.
Eredményeit, véleményét a Magyar Tudományos Akadémia és a Budapesti Történeti Múzeum kiadványai örökítik meg.
Fáradhatatlanul fejtette ki véleményét a különböző folyóiratokban. A Műemlékvédelem, a Budapest folyóirat, a Kritika, az Építés-építéstudomány rendszeresen közölte írásait, de több cikke megjelent napilapokban is.
Megjelent könyvei: A Budavári Palota és a Szent György téri épületek (1966), Budavári gótikus lakóházépítészet (1983), A budavári Mátyás-templom /társzerző Gink Károly és Gink Judit/ (1990).

Életére a fáradhatatlan munka, a műemlékvédelem iránti feltétlen elkötelezettség, a magánéletére vonatkozó zárkózottság, meggyőződésének kompromisszumot nem ismerő védelme volt a jellemző. Nem érdekelték a divatos elismerések, nem is volt benne része életében. Akinek volt alkalma együtt dolgozni vele, annak az életre szóló élményt jelentett.

A Farkasréti Temető 35-ös parcellájában nyugszik.

Román András Dokumentációs Központ